A faluvégén búcsúznak a lányok a hadba induló huszároktól. A háromszínű lobogóra a piros pántlikát Iluska, a falu legszebb virága köti rá. Szegény Iluskát halálra kínozza gonosz mostohája, a kis árvának egyedüli öröme, minden boldogsága Kukorica Jancsinak, a derék bojtárlegénynek szerelme. A gonosz mostoha felbéreli a falu csőszét, hajtsa tilosba Jancsi nyáját, akinek menekülnie kell a reá váró büntetés elől. Búcsút vesz Iluskájától, felcsap huszárnak, megy világot látni, de megígéri szerelmének, hogy sohasem feledkezik el róla, és száz halálból is visszajön érte. Sok kalandot áátélve megérkezik a francia király udvarába, ahol hőstettéért a János vitéz névvel tisztelik meg. Bagó sermesztő hírt hoz Jancsi falujából: Iluska nincs többé - egy szál rózsát nyújt át, amely szerelme srján nőtt. Megört szívvel, kínzó fájdalommal a lelkében búcsút vesz a francia király udvarától, és elindul Bagóval. Vándorútjukon elérkeznek az Élet tavához. Jancsi a tündérek énekéből megtudja, hogy itt megtalálja elvesztett Iluskáját. A féltve őrzött rózsaszálat bedobja az élet tavába, és előtűnik a tündérek birodalma, ahol Iluska a tündérkirálynő. A két szerelmes boldogan talál egymásra és elindulnak Tündérországból haza, szép Magyarorszáőgba, haza a faluvégre, Iluska kis házába